Ez a nap sem más, mint az eddigiek. Igaz, most kezdek először ide írni, de amiről szó van, az hosszú évekkel ezelőttre vezethető vissza. Gondolom sokak számára ismerős a téma: összekerülsz valakivel, egy ideig minden rendben van, aztán elkezdődnek a furcsaságok. Változó, hogy ez kinél mikor kezdődik. Van aki csak alkalmi szexet akar, mások még a házasságba is belemennek, hogy aztán negyven évesen kijelentsék: szabadságra vágynak. És ilyenkor jön az a tipikus mondat: ,,Még nem éltem ki magam".
A legelső fontos férfi az életemben ( nevezzük inkább srácnak, hiszen akkor még fiatalabb voltam) szintén ezt mondta nekem. Nem értettem miért vagy hogyan jött el nála ez a pillanat, de elfogadtam a döntését. Tizenhat évesek voltunk, természetesnek találtam, hogy ,,ki akarja élni magát". Talán jól is tette, hogy ilyen fiatalon döntött így. Nem ritka, hogy páran akár évtizedekig is húzzák-halasztják a vágyaik megfogalmazását. És akkor egyszercsak vulkánként tör elő, és a láva az egész családot maga alá temeti.
Jelenleg van egy párom. Kicsivel több, mint három éve vagyunk együtt, de olyan dolgok történnek kettőnkkel, hogy néha nem csak bennem merül fel a kérdés, hogy mit keresek még mindig mellette, hanem a barátaimban is. Hiába idősebb hét évvel és hiába volt meg már neki harmincnál is több nő, nem bír magával. És ráfogja ő is az egészet ARRA A BIZONYOS mondatra. ,,Ki kell élnem magam." A másik kedvenc kifejezésem a ,,szabadságvágy", ami minden férfiben visszafoghatatlan, és szerintük ez így van rendjén. A nőkben viszont ,,elítélendő". Ha azt mondtam volna bármelyik pasinak az életemben, hogy ,, Bocs édes, de nekem most több szabadságra lenne szükségem, hogy kiéljem magam", nem értették volna, mit is akarok tulajdonképpen.
Pedig igenis szükségük van a nőknek arra, hogy kimondják mire vágynak. Hatalmas tévedés, hogy ez a férfiak kiváltsága! Miért legyünk mindig mi azok, akik némán tűrik, hogy otthagyják őket? Vagy ami még rosszabb: olyanokat tesznek, amivel kikényszerítik, hogy mi szakítsunk. Mert ők nem teszik meg, hiszen két nőt párhuzamosan tartani sokkal kényelmesebb, mint az egyiknek, vagy akár mindkettőnek megmondani az igazságot.
