Az előző bejegyzésemkor eszembe jutott, hogy körbe kellene járnom kicsit részletesebben ezt a témát. Ugyanis állandóan felmerül az a bizonyos kérdés: létezik e fiú-lány barátság? Az bizony létezik, hiszen fiatalon még egy kisebb vonzalom vagy elcsattanó csók után is képes barátság maradni. Legalábbis az én esetemben. Mint azt már említettem, fiatalon sok srác haverom volt, együtt jártunk bulizni és több időt töltöttem velük, mint bármelyik csajszival. Imádtam velük lógni. Őszinték voltak, ha problémájuk akadt egymással, nem kezdtek el pletykálni, hanem elmentek verekedni egyet, vagy megbeszélték és minden folytatódott úgy, ahogy azelőtt. Lehetett velük sörözni ( néhány csaj nem szerette a sört, mert ,,férfi pia" ) és hazakísértek ha késő estig húzódott a party. Anyukám is nagyon boldog volt, hogy nem jövök haza egyedül és így elengedett nagyon sok helyre.

De a bejezésem címe mégsem erről szól. Elkerültünk egyetemekre és főiskolákra, lányokból és fiúkből nőkké és férfiakká értünk, új barátságok kezdtek kialakulni. A régi társaság feloszlott, volt aki külföldre ment, volt akit lefoglalt a suli, mások pedig egyszerűen "eltűntek". Pár srác maradt csupán, akikkel kéthavonta összeülünk egy-egy órára. Helyettük viszont lettek barátaim a főiskolán. Ezek a barátságok teljesen másmiy,enek mint a régiek. Szinte minden nap találkoztunk, néha eljártunk partyzni is, de kellett egy év hozzá, hogy igazi barátságnak lehessen nevezni. Ráadásul sokmidnenkivel tartom a kapcsolatot, mégsem nevezem mindet annak. Hiszen együtt tanulni valakivel és felhívni, ha szomorú vagyok két külön dolog. Hogy érzek e irántuk valami? Talán igen, talán nem. Hogy valódi barátság e, ami köztünk van? Nem tudo. ez majd akkor fog kiderülni, ha az ötödik év végén elválnak az útjaink. Én szeretném velük tartani a kapcsolatot.

Nem véletlen azonban, hogy legtöbb házaspárnak olyan ismerősei vannak, akik szintén párok. Ha pedig akad köztük néhány szingli, azokkal is együtt szoktak találkozni. Anyukám valószínűleg furcsállná, ha apukámnak lenne egy ,,nagyon jó barátja", egy hölgy, akivel találkozgatna. Ugyanez fordjtva is igaz. Nem tudom, hogy ez csak házasságnál érvényes, vagy komolyabb kapcsolatoknál is. Nálunk mindenesetre nem alakult ki még ilyesmi. A barátomnak sok női ismerőse van és találkozik is velük ( bár ebből sok vita és félreértés van), ahogy néha én is tlaálkozom a srácokkal. Bár az is igaz, hogy külön-külön viszonylag ritkán látom őket, inkább hármasával-ngyesével megyünk. A barátnőik nem nézik jó szemmel.

Hogy mi a végső következtetés? Fogalmam sincs. Valamekkora szabadságra szüksége van az embernek, de ha párkapcsolatban él, akkor vigyáznia kell a határokkal, mert nagyon könnyű átlépni őket, de helyrehozni a hibát már annál nehezebb. És egy ilyen félrelépés végén az ember elveszíti a legjobb barátját és a párját is.