Lassan megint itt az év vége. Valami ismét elmúlik, vagy ha pozitívan akarok fogalmazni egy új dolog veszi kezdetét. De tényleg annyira új lesz? Hiszen most volt nem olyan régen, hogy összeírtam, mit tervezek 2009-ben. És alig láttam hozzá a megvalósításhoz, már írhatom le a következő évre a terveimet. Élek napról napra, de valahogy egyre gyorsabban telnek azok a napok. Csak azt veszem észre, hogy nincs egység, összefolyik minden… Hónapok? Ugyan. Ebben a világban mindenki más ritmusban él. A babáknál még a napot is számon tartják, mióta látta meg először ezt a világot. Az iskolában már tanévek lesznek végeláthatatlan nyári szünetekkel. Aztán jönnek a gimiben a félévek és tanévek a köztes, gyorsan múló szünetekkel, majd a szemeszterek. És hogy utána mi jön? Pár nap, éves szabadság és egy összefolyó massza. A boldog pillanatok pedig az állami ünnepek, amik – remélhetőleg – munkanapra esnek. Majd az öregkor, amikor ismét napokat számolunk.
Elgondolkodtam ma, hogy vajon így akarok e élni? Hogy boldoggá tesz e engem ez az életvitel? Hiszen akkor vagyok igazán boldog, ha elvégzem a napi teendőket, ha kipipálhatom a naptáramban a találkozókat. Tényleg ebből állnak a napi blokkok? Hogy letudjuk a találkozókat és a feladatokat? Az emberek nem többek, mint dátumok és időintervallumok valaki más határidőnaplójában!? De én szeretek a barátnőimmel lenni! Szeretek a párommal eltölteni egy-egy romantikus estét! És mégis… pontosan tudom hánykor találkozunk és meddig leszünk majd együtt. csak a szerencsés kiválasztottak tudnak spontán találkozókat szervezni. Mert manapság, ha meg akarsz lepni valakit, fel kell hívnod, hogy otthon van e. Ha átszeled a várost és becsenegetsz, valószínűleg nem találod otthon.
Szeretném érezni a napokat! Hogy a keddet ne az a plusz egy óra különböztesse meg a hétfőtől. Szeretnék más úton eljutni ugyanarra a pontra és érezni, hogy nem egy körforgásban vagyok… hogy én is irányíthatok, nem csak az élet engem. De amíg nem jövök rá a teljes megoldásra, maradok az apró változtatásoknál. És ha meg akarom lepni a kedvesem, felhívom fél órával előbb, hogy otthon van e.
