Már egészen fiatalon megmondják a szülők – vagy valaki más, bölcs ember a környezetünkben -, hogy a munkát nem egészséges keverni a családdal. És nem csak a családdal, de az egyéb szerelmi kapcsolatokkal sem. A jól felépített barátságokat és szerelmeket pár perc alatt képes tönkretenni az érdek, vagy egymás zavaró jelenléte. De ami talán ennél is fontosabb: a munkahelyi viszonyok nagyban rontják a teljesítményt, ami végső soron a fizetés csökkenéséhez vezethet.
Tegnap a páromnak azt mondta az egyik munkatársnője, hogy nem tud nélküle dolgozni. És ez valóban így van. Nem csak üres szavak ezek, hanem tényekkel megalapozott, számadatokkal bizonyítható dolgok. Hiszen amióta a pasim nem vele egy időben jár be dolgozni, a csaj teljesítménye romlott. Ez tulajdonképpen csak rá tartozna, ha nem a párom tanítványa lenne a leányzó. És mint olyan, a kedvesemnek tényleg vele kellett lennie egy ideig, de a betanítási idő lejárt és most önállósulnia kellene a padavannak. de ő csak ,,akkor érzi biztonságban magát, ha a pasim mellette van”. Még véletlenül sem akkor, amikor otthon fekszik a párja mellett az ágyban.
Őszintén szólva jót mosolyogtam az egészen. Már találkoztam a lánnyal, kedves kiscsaj, de ezt a lépését valahogy nem értem. A párom mesélte, hogy mindenki tud a cégben az előző évi akciójáról egy másik kolléganőjével, és ezért ilyen téren elkerülik őt. Lehet, hogy ez a nő azért próbálkozott be, mert könnyű prédának tartja? Vagy mert tudja, hogy a pasim a lelkén viseli mindenki gondját és végül majd megszánja? A válasz örök rejtély, de ha megpróbálja összekeverni az érzelmeit a munkával, abból most egyedül ő jöhet ki rosszul.
Van egy kurzusom az egyetemen, ahol azt tanuljuk, hogyan kell a munkahelyeken helyesen viselkedni. ahogy elnézem magam körül a cégeket, ezt nagyon sok helyen nem tartják be. Végül persze megisszák a levét. Mire is gondolok? A csapatépítő lerészegedésekre, a heti megbeszélésekre a kocsmákban stb. Nem baj, ha a munkatársaink a barátaink, legyen velük jó a viszonyunk, járjunk el velük sörözni… (de akkor nevezzük nevén a dolgot.) Viszont nem árt, ha nem fekszünk le velük és nem lépünk át egyéb határokat. Olyanokat, ahonnan már nincs visszaút. Hiszen itt mégiscsak a megélhetésről van elsősorban szó. És ha az érzelmi játszmák miatt elhanyagoljuk a munkát, a számlánkra feleannyi pénz érkezik, mint előző hónapban, akkor nem lesz aki kifizeti helyettünk a kaját és a lakbért.
